Érkezés

Előre szólok, hogy ha azért ülsz le az Érkezés elé, mert egy elgondolkodtató, tudományos-fantasztikus filmnek gondolod, bukni fogsz. Kb 2  órát az életedből. Ugyanis ez a film nagyon nem az. Még akkor sem, ha a „hivatalos” írások szinte mindegyike (Legalább is amiket én olvastam) azt szajkózza, hogy ez az év scifi-je. Nos, jelentem én is megszívtam. A nagy átverés abban rejlik, hogy az összes előzetes kritika, tartalomleírás és még a trailerek is azt a részt tolják az arcunkba, amikor a tudósok bent koricálnak az idegen űrhajóban. Kapcsolat szintű, mély, tudományos fantasztikus filmre számítottam ezek alapján. Hát nem. Az Érkezés nem arról szól, amit az előzetesekben sugallnak. Az Érkezés egy sci-fi köntösbe bújtatott egy mondatos dráma. Ami nem hogy egy 2 órás sci-finek kikiáltott filmet nem ért volna meg, de még egy félórásat sem.

                                                      

 „Bevállalod-e ha látod előre,hogy szar lesz?”

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Ott indulunk, hogy bevillanó képeket kapunk egy gyerek életéből.  Az anyuka végig vele van. A halálában is. Snitt. Anyuka egy kurva depressziós nyelvész professzor. Ahogy az ember látja a film során a ténykedését, teljesen az jön át, hogy szegény azért ilyen depis, mert a férje elhagyta, a lánya pedig meghalt. Jogosan éreztem vele együtt.

Szóval, nyelvész professzor. Az egyik óráján ahol indokolatlanul kevesen ücsörögnek, derül ki, hogy földönkívüli űrhajók szálltak le a Föld több pontján. Másnap egy ezredes keresi fel, hogy segítsen megfejteni az idegenek nyelvét. Azért, hogy megtudják mit akarnak, miért jöttek. (Durva maflás az, hogy ez technikailag úgy történik, hogy letesz az ezredes az asztalra egy diktafont. Elindul rajta valamiféle recsegés, szörcsögés. Miután végigmegy a hang ránéz a nyelvészprofra azzal a kérdéssel, hogy Na, mit mondtak? – itt mondjuk kínomban vihogtam)

Mindegy is, a lényeg az, hogy elrepítik az egyik ilyen objektumhoz. Kutató munka kezdődik, melynek során kommunikálni kezdenek az űrhajóban ücsörgő földönkívüliekkel(Ezek a részek vannak nagyon túlhangsúlyozva minden reklámban, trailerben, leírásban). Aztán a prof egyszer csak megfejti a nyelvűket. Nem megyek bele nagyon a részletekbe. (Még az én alacsonyabb ingerküszöbömön is fennakadt számos momentum a folyamat során. Ti is mindet kiszúrjátok majd, ha ráveszitek magatokat a film megnézésére) A film sava-borsa mondjuk  csak azután jön, hogy képessé vált kommunikálni az ufókkal. Hatalmas katarzist, iszonyatos tudományos áttörést ne is várj. Nem lesz. Lófasz se…  Sajnos nem lőhetem le, hogy mi az ami lesz, mert annyira egyszerű és mégis indokolatlanul túlnyújtott a film utolsó 35-40 perce,, hogyha bármit is írok róla, az spoiler.

Azonban a rendező elmehet a picsába. Már elnézést. Én tényleg valamiféle katartikusan nagy dolgot

vártam. Valamiféle iszonyatosan komoly befejezést. Erre egy pusztán a nő fejében létező morális kérdés csattant fel, majd a film be is lett fejezve. Durván anyáztam. A bevezető képsorok miatt (a befejezés tükrében),  pedig duplán anyáztam. Mégis mit akart a rendező? El akarta érni, hogy érezzük szarul magunkat, már ott az elején? (kvázi hangulati ráhangolás volt csupán az első 3-4 percnyi, a vége tükrében tökre indokolatlan bevezetés?) Vagy a főszereplő már a film elején is birtokolta azt a tudást? Nem derül ki, de az egész történet vezetésnek ettől lesz egy kis se-füle-se farka hatása. Értem én, hogy az össze-vissza ugráló idősíkok adott esetben rendezői kellékek lehetnek egy filmben. Itt azonban egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez indokolt.
Egy szónak is száz vége. A film egy bazi nagyra felfújt lufi, ami belül tele van levegővel, de nagyon nincs más benne semmi. Ennyi.

Szerintem  10/3

Nem is beszélve arról, hogy az egész tök depressziós, nyomasztó. Az utolsó szögig  minden és mindenki búvalbaszott. Miért is? Nagyokat néznek benne, el a semmibe, percekig nem csinálnak semmit, az egész világ le van lassulva.  Mindenki halkan beszél, a főszereplő szinte végig motyog. Üde színfoltok azok a részek, amikor kommunikálnak a földönkívüliekkel. Ezekbe a részekbe is vígan bele lehet kötni teljes lelki nyugalommal, de nagyjából rendben voltak. Azért volt kis tudomány is. A film kapcsán hallottam először egy nyelvészetelméleti teóriáról. Ez a Sapir-Whorf hipotézis. Elolvasva a linkelt leírását a hipotézisnak, bátran kijelenthetem, hogy még ezt is sikerült túltolni.

Összességében az Érkezés egy sci-fi köntösbe bújtatott művészfilm, jó sok drámával nyakon öntve. Unalmas, borzasztó vontatott, nyomasztó, és csak egy hatalmas dózisú „engemlehethogyátbasztak” érzésem maradt utána. Nem tetszett. Ha valóban jó tudományos-fantasztikus filmet szeretnétek, nézzétek meg a Kapcsolatot. Ezerszer jobb ennél.

Utólagosan is elnézést kérek a káromkodásért. Idegállapotba kerültem a film miatt:-D. Nem kicsit. Most már, lenyugodtam:-D