Talán egy régebbi posztban már írtam arról, hogy amolyan
gyerekkori kezem a bilibe lógós álmom,
hogy hónom alatt a galaxis útikalauz legújabb kiadásával beparkolok valamelyik
mélyűri csillagsztráda mellé és stoppal elugrok néhány egyéb naprendszerbe. Na most miután nemrég sokadikra is végig
vittem a Gattaca-t rá kellett jönnöm, hogy ez nem lesz egyszerű feladat.
Összefoglalva a dolgokat és leegyszerűsítve az önkritika
rögös útvesztőit, az a helyzet, hogy a Gattaca szerint genetikailag alkalmatlan
vagyok az űrrepülésre. Ez van. J
A filmben van egy főhősünk, aki bizony tök elmaradott módon természetesen született,
és mint ilyen nekifutásból alkalmatlan űrhajósnak, pedig nagyon szeretne az
lenni.
Főhősünk nem adja fel mindjárt az
elején, hanem összehaverkodik egy genetikailag alkalmas arccal, akit a sors
kicsit képen küldött és együtt kifőznek egy remek tervet. Abbéli reményében,
hogy nem buknak le főhősünk kölcsön
veszi a másik haját, bőrét, vizeletét és azt használja a tesztek során, hogy
beteljesíthesse álmát. Amikor azonban megölik a Titánra induló űrhajósok kiképzését
irányító program vezetőjét megtalálják az egyik kölcsönvett szempillát és
megindul a nyomozás a beazonosított személy után.
Nagyjából ennyi a sztori, de egy elég szigorú világban, elég
szigorú látvánnyal. Minimalista világa elsőre azt tükrözi, hogy ez egy kis
költségvetésű film. Amúgy az, de ide nem is kell több. Funkcionalista az egész
emberiség, csak az van jelen, ami kell, minden más csak felesleges és giccs.
Annyi ilyen filmet láttam már, hogy élek a gyanúperrel, hogy ha tetszik, ha nem, ez lesz. Megszokok vagy megszökök. Az én ingerküszöbömet mondjuk, irritálja, de
a filmben akkor is működik. Mondjuk nem éppen úgy, ahogy egy fantasztikus
filmtől elvárná az ember. Ugyanis azon túl, hogy a Gattaca elgondolkodtat,
merengésre késztet, konkrétan el is fáraszt, lelassít. Elalvás előtti filmnek
garantáltan tökéletes és nem azért mert unalmas, nem az. Hanem azért mert ha
egy szóval kéne jellemeznem a film hangulatát: ősz. A legutálatosabb évszakom.
Szerintem: 10/ 8
Miért húztam le? A hangulata miatt. Nekem a jó sci-fi olyan,
ami felpörget, beindítja az agytekervényeimet. Fantáziálásra késztet,
álmodozásra. A Gattaca azon túl, hogy súlyos, nehéz témákat feszeget, összesen
arra késztet, hogy egyenes irányú egyenes mozgással emeljem ki a kezem abból a
bizonyos virtuális biliből.
Szerinted?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése