Interjú a vámpírral

Az a helyzet, hogy mostanában kissé rámozdultam a természetfeletti vonalra. Farkasemberek, vámpírok, meg ilyesmi. Nincs különösebb oka, a Farkasember című darab után döntöttem úgy, hogy halászok egy kicsit a zavarosban.
Ugyanis mostanában térdig járunk a vonalon billegő darabokban, és ha a melegtől kába LCD bambuló nem figyelne, rögtön a szeme elé kerülne néhány vámpíros-romantikus film, és ha végképp az agyára ment a hő, egy óvatlan pillanatban még meg is nézné őket... Na nem.
Résen vagyok, akármit nem teszek be. Próbálok szelektálni és csak a szerintem, tartalmasabb, jobb és értékesebb filmeket végigvinni. A múltkori farkasemberes feldolgozás után a vámpíros filmek alfáját és omegáját  is végigvittem (már sokadjára) a minap. Nos, rövid leszek, Az egyik legjobb vámpíros film, ami eddig valaha készült. Persze erről lehet vitatkozni és az igazság az, hogy nem is láttam az összes, témában készült filmet,(szóval meggyőzhető vagyok, arról, hogy nem az, mármint nem a legjobb) Szögezzük le, ott van a top háromban.

A sztori bár korokon és mondjuk úgy ébszázadokon ível keresztül, nem bonyolult. A jelenből indulunk. Egy újságíró készít egy interjút egy férfivel, aki egy vámpír. Az interjú során végigkísérjük a pasast, halandó élete utolsó napjaitól egészen a jelenig.
Megtudjuk, hogy emberünk hogyan és miért lett vámpír, hogyan küzdött meg a kényszerrel, (hogy emberből kéne kajálni), ahoz, hogy tisztességes vámpír váljon belőle. Végigvisszük atya és utód

harcát, morális és erkölcsi küzdelmeit. Láthatjuk ahogy végigeszik New Orleans és Párizs szinejavát, ahogy egy kiscsajt is vámpírrá tesznek, aki kicsit zabolátlan.....áááááááááááá....szóval küszködnek rendesen, úszunk a fordulatokban, kicsit több, mint 2 órán keresztül, Igy sokadjára már vontatott volt (nekem).
Aki kíváncsi arra, hogy hogyan kéne működnie a vámpíroknak a 18-19. században, nos kötelező jelleggel ugorjon neki. Ugyanis a karakterek megunhatatlanok. Brad Pitt ,Tom Cruise és Antonio Banderas is remek a filmben. Igazi piperkőc, alakoskodó, de rohadt alattomos és gonosz vagy felsőbbrendú és uralkodó esetleg pozőr. Baromi jól játszanak minden jelenetben. Semmi perc alatt ki is alakult a sztereótípia bennem, hogy milyen egy várbeli Torreador vagy Ventrue vámpír. Nem véletlen, hogy a White Wolf teljes erővel ajánlja a darabot kötelező olvasmánynak/filmnek a World of Darkness hangulat megizleléséhez. Nagyon jó a körités is. A 18-19. századi  helyszinek, mind aprólékosan kidolgozattak és hangulatosak. Odafigyeltek nagyon  a részletekre.

Szerintem 10/9

Semmikép sem horror film. Bár folyik a vér, hullanak a halandók bőven, de az Interjú a vámpírral inkább dráma. Szórakoztató, látványos és nagyon hiteles, remek vámpír ábrázolással. Aki szeretne belemerülni a világukba, mindenképpen vigye végig. Azért nem maximum, mert a történet vontatottnak tűnhet (nem egy akciódús darab), itt-ott nyálas, eléggé érzelgős, nem egy kifejezett pasis film. A sztori sem fog meglepetéseket okozni, nem rossz, de szerintem kicsit lineáris, olyan értelemben, hogy nem nagyon kell gondolkodni azon, hogy mi fog történni.
Felfogható korrajznak, egy kicsit történelmi drámának is, de igazán azok fogják értékelni, akik csípik az emberek/vámpírok közötti hullámzó viszonyok alakulásából adódó konfliktusokra kihegyezett darabokat. (Ez kicsit vad mondat volt.....) Nos az ilyen típusú LCD bambulók, vagy a nagyon vámpír fanatikusok többször is végigviszik majd. Nos, röviden ez jutott eszembe a filmről rögtön a THE END után. Várom a szakértők és a nem szakértők véleményét....

Szerinted?