Eme darab kapcsán egy másik kultúrkörből kell kölcsönöznöm egy kifejezést: "HEADSHOT" Az van ugyanis, hogy a film kb kilencvenöt százalékában úgy elprüntyögünk egy világvégi angol kastélyban. Minden rohadt ködös, nyálkás és szürke, mindenki bazi depressziós és teljesen magányos. Őszinte mosoly, még a falakon lógó képekről sem köszön vissza. Grátisz a kastély ódon enteriőrje mellé, hogy kb állandóan sötét van odabent. Szóval ez az a pont, amikor nagyot ásítva befordulok a fal felé és inkább alszom tovább. Szart. Csak szeretnék....
Valami zavar van ugyanis a levegőben. Egyrészt a konkrétan őrült anyuka, a kissé frusztrált akkut fényérzékenységben szenvedő gyerekek és a 3 fős személyzet alapból ad némi rossz szájízt az őszi kómázásomnak, másrészt jönnek a jelek, hogy nem stimmel a szituáció. Nem lövöm le a poént. A lényeg az, hogy kb 30 perc után a prüntyögés mellé szépen lassan felépülve bekúszik a "biztos, hogy valami szar van a palacsintában" érzés és el kezd érdekelni a sztori. Aztán jön a vége és egy akkora csattanó, hogy letaglóz. Na itt a fejlövés. Utoljára a Hatodik Érzék végén baszdmegeltem ennyire. Tömören összefoglalnám a fenti szófosásomat: egy lassan felépülő feszültségekkel jócskán teli hangulatos thrillert kapsz, betonkemény csattanóval a végén, Főnyeremény.
A sztorileírást most egy másik blogból kölcsönöztem el:A Más világ szkriptje már azért önmagában figyelemreméltó, mert a jó kosztümös horror ritka, mint jó fekete jégkorongozó az NHL-ben. A történet szerint 1945 körül járunk, a második világháború végén Jersey szigetén, ahol egy fiatal nő egyedül neveli két gyermekét a hatalmas viktoriánus otthonukban. A férj másfél éve vonult ki önként a frontra és azóta sem tért vissza. A cselédek egyik napról a másikra eltűntek szó nélkül, az utolsó fizetésüket is hátrahagyva. Három új szolgáló érkezik a házhoz, akiknek szigorú szabályokat kell ütemesen betartaniuk, ha valóban itt akarnak dolgozni. Őszintének és keményen dolgozónak kell lenniük a feladat betöltéséhez, ráadásul a két utód különös odafigyelést igényel, mert ritka betegségben szenvednek: nem érheti őket erős fény. A ház sűrű félhomályában, a legszigorúbb erkölcsi és nevelési elvek közt napról napra furcsább dolgok történnek, amitől a nő és a gyermekek egyre nyugtalanabbá, egyre rémültebbé válnak. A titkokat pedig minél inkább belepi a folyton sűrűsödő köd.. ( mediaviagra)
Így utólag azt gondolom, hogy már a film alaphangulata miatt is érdemes egyszer végigvinni. Engem elsőre beszippantott a borongós, nyálkás, ködös, gyakorlatilag teljesen színtelen közeg. Bent sem jobb. A gyerekek már említett kórsága miatt ugyanis minimum félhomály játszik szinte állandóan. Ha mégsem, akkor is szépen cizellált viktoriánus érzést kapunk, ami gyárilag ódon és komor. Ez meg is teremti az alapokat a frászhoz. Nos erre jönnek a hangok, a hallucinációk, a "hirtelenkedések" meg az ahogy összeáll a fejedben, hogy mit is látsz. A laikus LCD bambuló köszöni szépen, innentől kezdve nem aludt, fosott kíváncsi volt, hogy mi lesz ennek a vége. Aztán meg teljes erővel elalélt. Kurva jó a sztori...
A hangulatról és a helyszínekről (2 van -> ház, udvar) már áradoztam. A színészekről is kicsit: mindenki remek. A szolgáló triótól és a médiumtól konkrétan feláll a hátamon a szőr:-D
Szerintem 10/10
A Másvilág "miatt" konkrétan az életben nem költözök angol vidéki kúriába. Ezt a THE END után borítékoltam. Meg azt is, hogy még poénból sem hajkurászok szellemeket, mert ki tudja.... Viszont az is biztos, hogy ezt a filmet még meg fogom nézni párszor, mert nagyon betalált. Remek, hangulatos thriller nagyon jó sztorival és beteg csattanóval a végén. Nálam ott van az élbolyban...
Eleget kolbászoltam a másvilágon. Ha még nem láttad, két dolgod van, tedd be és nézed meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése