Nos a Kéjlak, ékes példája ez utóbbinak. A film közel 50%-ban azt gondoljuk, hogy minden sunshine&happiness, de miután átlibbenünk a második félidőbe secc-perc alatt leesik, hogy kurvára nem az van, amit hittünk, a film végére pedig hevesen anyázunk, ugyanis addig közelében sem jártunk a poénnak. Garantáltan sehol semmi természet feletti sem semmi igazán hátborzongató, de végig feszülsz, mert tudni akarod, hogy mi a fene van és a végére pedig nagyon nem az lesz. A Kéjlak ebből a szempontból hozza az előírást. Remek thriller.
Onnan indulunk, hogy van 5 harminc év körüli fazon. (Valószínűleg) évek óta barátok. Mindannyian jól élnek, családjuk van és minden ok körülöttük. Van azonban egy közös titkuk. Van egy lakás amiről csak ők tudnak, csak nekik van hozzá kulcsuk. Egy titkos "bunker" ahová nőket visznek fel, ahol félre kúrhatnak, ahol rosszalkodhatnak, ahol kiélhetik rejtett vágyaikat. Minden jól megy egészen sokáig. Azonban az egyik nap egy kivérzett halott nőt találnak az ágyhoz bilincselve.
Szerintem 10/8
A színészek közepesek, számomra teljesen ismeretlenek. Különösebben egyik sem győzött meg. Nem is volt lényeges. A sztori mindent vitt, legalább is szerintem.
A stílusban az etalon az első Elemi Ösztön és a nem túl rég futott Amnézia illetve a Memento vagy a Holtodiglan. de van még egy csomó más kedvencem is ebben a körben. A Kéjlak szorosan ott van az élbolyban.
Éppen ezért ajánlom mindenkinek aki szereti a fifikás, csavaros történeteket, amire figyelni kell. Azért, mert már az elejétől ott van a sztoriban a megoldás. Nem a nagy színészi játék, a brutál látvány a lényeg. A Kéjlak ilyen és csíptem...
Szerinted?
Létezik ebből egy belga változat is ez nem az, hanem annak az amerikai remake-je.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése