2015. augusztus 1., szombat

Chained - Leláncolva

Nehéz erről a filmről azért azt mondani, hogy remek film, merthogy milyen jó témát dolgoz fel. Azt is nehéz mondani róla, hogy milyen klasszul összerakott és fordulatos történet. Mégis maximumra értékeltem, még úgy is, hogy a vége szerintem el lett cseszve. Addig ugyanis egy olyan film jön az arcunkba amitől legalább is én zavarba jöttem. Nem tudtam hová tenni. Nem tudtam, hogy nem beteg dolog-e azonosulni a főszereplők valamelyikével...
A sztori szerint ugyanis van egy boldognak tűnő apa-anya-fiú kompozíció (család). Egyik nap anya és a fia elmennek moziba. A film után taxiba szálnak és indulnának haza. Azonban a taxis nem haza viszi őket, hanem messze a városon kívül álló házába. Némi huzavona után az anyát kivonszolja a kocsiból és megöli. A fiút nem bántja, hanem láncra verve tartja, aki szolgálja, takarít helyette, tisztán tartja a házat. Retteg és állandó halál félelemben él.
Grátisz, a taxis gyakran hoz új nőt és mindet megöli. A fiú pedig végignézi, majd mindet, éveken keresztül. Aztán eljön a nap amikor a sorozatgyilkos elkezdi a saját fiának tekinteni.  Könyveket hoz neki, hogy tanuljon, a testről. Elengedi a láncról és egy nőt is kap tőle "ajándékba". Az utódját látja benne....

A film zseniálisan fordítja ki az alaphelyzetet miszerint a sorozatgyilkos elrabol valakit és idővel megöli. Itt ugyanis a másik oldalon járunk. A gyilkos őrülete és a fiú állandó rettegése és halálfélelme olyan kőkemény pszichothrillert eredményez, amiben ember legyen a talpán aki jól érzi magát. Végig nagyon frusztráló ahogy a szituáció mindennapjaiban járunk. Végül is ki érzi jól magát egy évekig láncon tartott rettegő fiú vagy esetleg egy lelkileg teljesen megalapozottan őrülté vált sorozatgyilkos bőrében? Szerintem nem sokan. Aki mégis az nyugodtan guglizzon rá valamelyik pszichiátriára.
A hangulat és a közeg pluszban rátesz egy lapáttal. Végig egy sötét, morbid hangulatú filmben járunk. A film 90%-ban a sorozatgyilkos házában játszódik, puritán egyszerű berendezéssel, nem is ezen van a hangsúly. Hanem a pszichológián. Az ugyanis baromi kemény. Tankönyvszerű módon vált a sorozatgyilkos azzá, ami, ezt megtudhatjuk a filmből. A srác is ahogy kell egy idő után beteg vonzalmat és tiszteletet kezd érezni az elrablója iránt. Nagyon durván összerakott film.

Szerintem 10/10

Igaz ez még akkor is ha a film vége konkrétan szar. Nem lövöm le a poént, lehet valakinek bejön a csattanó is. Én nem lepődtem meg, sőt kicsit felháborodtam. Épp leszálltam a hévről a the end után úgyhogy mire beértem a munkahelyre elpárolgott a negatív hatás, de bátran kijelenthetem, hogy az utolsó tíz perc vígan tönkre vágja az előtte lefutott közel két órát, szóval úgy teszek, mintha az nem lenne:-D
Pszichothrillerről beszélünk sok vérrel. Az elrabolt nők ugyanis gyakran találkoznak a fiúval és nem egy alkalommal végig is nézi, ahogy a taxis megöli őket. A hatás itt-ott eléri a műfajban etalon és überkirály Fűrész hatását, de nem durvul el annyira, végig a "lélekhorror" határán billeg. Folyik vér bőven, de mégsem annyi, mint a Fűrészben.
Ajánlom azoknak akik szeretik a pszichothriller műfaját. A Chained kemény játékos. Messze túltesz mondjuk az Amnézián vagy a Holtodiglanon. Nem feltétlenül sztoriban, de hatásban és a kivesézett szituáció morbiditásában mindenképpen.
Sajnos szinkronosan néztem meg. A magyar szinkron nem volt túl jó. Javaslom, hogy ha tehetitek angolul, felirattal vigyétek végig.


Szerinted?

Apró érdekesség, hogy a film forgatókönyvírója és rendezője is David Lynch lánya. A papa sem volt teljesen normális, így nem csodálkozom......


Ennyit firkáltam a filmről. Nézzétek meg, de kapaszkodjatok. Érzékeny lelkűek nyugodtan szkippeljék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése