2016. június 25., szombat

Hidden

Reggelre kelve úgy döntöttem, hogy rúgok egyet azon a hónapok óta a sarokba dobott, pókhálósodó lábason, amiből annak idején bőven merítettem ihletet egy-egy film után elkövetett firkámhoz. Döbbenet! Még lötyögött az alján valami. "Fussa" belőle egy új posztra.... :-)
A képzavaros indítás után térjünk a tárgyra! Remek volt a tegnap esti darab.Fél nappal a THE END után már teljes erővel rá is sütöm a filmre az első közhelyem, miszerint semmi sem az, mint aminek látszik. Mondjuk most már könnyű dolgom van. Tegnap, miközben néztük, egészen sokáig hümmögtem, hogy bakker már megint egy sorozatgyártott "mostmileszkipusztultcsakmimaradtunk" filmmel van dolgunk.Aztán kezdett az érzés formálódni bennem, hogy ez csak egy fos walkingdead klón. A nagy, szarrá ment a világ életérzés mellé ugyanis nagy dózisban bekúszott a nyálas,családi drámás, sírósrívós nyünnyögés. (Baszki nem lehet, hogy ez a film is kanadai?!) Jelentem nincs para, minden megvan a helye, de csak a végére ér össze az egész...
Már épp sóhajtozni kezdtem, "amolyan most miért is vártam mást, hiszen ez kell a népnek" módon, amikor valahol nagyon mélyen felizzott egy minimális reménysugár. Láttam már egy pár filmet. Amikor egy sztori ennyire lineárisan egy irányba megy, jönnie kell egy ordas csattanónak amitől egycsapásra más íze lesz a levesnek...Nos még mindig volt azért egy laza 50% esélye annak is, hogy nem jön, ebben az esetben mondjuk elsüllyed a film a menthetetlenül szar filmek tengerében. Mindegy is, kapott még egy esélyt, nem lőttem le. és milyen jól tettem....
A film háromnegyedénél beindul a gőzhenger és akkora dózisban kapjuk az arcunkba a fordulatokat, hogy még most ellenőrzöm az állam, hogy nem esett-e le teljesen.
Van egy család. Apa, anya, lánygyerek. Relatíve vígan élnek egy óvóhelyen, állatira fosva attól vagy azoktól akik oda fent vannak. Nevük is van a fentieknek, ők lennének a szuszogók. Egész sokáig olyan problémákkal küszködnek, hogy bab legyen vagy barack vacsira.Szóval, na, elvannak...
Időről-időre a családdal együtt ráparázunk ezekre a szuszogókra( teljes erővel el is képzeltem őket valamiféle vírusfertőzött, ordas, büdös zombihordának), de azért többnyire gejl van, nyünnyögünk. Tiszta felüdülés, hogy jönnek néha flashbackek, amiből egész tűrhetően összerakjuk, hogy mi is történt. Nem lövöm le a poént...A lényeg az, hogy flashbackeknek hála, meg is formálódott bennem az első jól artikulált bakker... A film forgatókönyve egyszerűen fantasztikus. Totálisan kicsavarja az elszabadul a vírus - nyugtat a kormány - tűzünk az óvóhelyre betonbiztos tengelyét...
Nemsokára be is ütött a várva várt csattanó. Ugyanis megjelennek a szuszogók az óvóhelyen egy "kis" baki miatt. Nem titok, lesz csetepaté, menekülés, meg ami ilyenkor kell, de nem egészen olyan végkifejlettel, ahogy várnánk....

Szerintem 10/10


Kicsit klisés. Elsőre a film közepe táján ugyan leül, a hangulat, de alapból végig fordulatos, logikusan és következetesen összerakott film. Stílusában az apokalipszis után - túlélős - családi dráma tengelyén mozog. Amíg elsőre viszed, nagyon nem fogsz egyet érteni a 10/10-el, ahhoz kell a vége is, azzal együtt lesz teljes értékű mozi. Adjatok a műnek 1,5 órát, nem fogjátok megbánni még azzal együtt sem, hogy kis költségvetéssel, általam nem ismert színészekkel operál. Ráadásul olvastam valahol, hogy első filmje volt a rendező párosnak. Külön plusz pont, minden a helyén volt
Teljes erővel ajánlom.


    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése