2014. október 13., hétfő

The Possession of Michael King

Létezik nálam egy amolyan legvadabb horror filmek csapata.Ide olyan darabok kerülnek be, amelyek tényleg kiverik a biztosítékot. Benne van a Sinister, a Tükrök, a Dark Skies, a Messenger. Jelentem ötre bővült a csapat, ugyanis a The Possession of Michael King (Michael King megszállása) című darab igencsak odabasz.Na de nem akarok ennyire előre szaladni a témában
Ifjú zsenge koromtól kezdődően amolyan kívülálló laikusként romantikusan tekintettem a szellemidézés aktusára. Hogy az milyen izgalmas, az mekkora para és bizony többször is kijelentettem, hogyha úgy adódna, beugranék egy igazi szeánszba és kipróbálnám, az izgalom kedvéért. Aztán néhány napja megnéztük Macskával ezt a filmet....
A főszereplő egy amolyan dokumentum filmes, újságíró csóka, aki, habár ennek semmi jelentősége nincs a sztori szempontjából, egyedül neveli a lányát, a felesége halála után. (Ott él még velük a csóka huga is.) Na mindegy, éldegélnek szépen, úgy nagyjából jól elvannak, amikor a főszereplő bejelenti (amolyan videóblogos stílusban)a mindent rögzítő kamerának, hogy a következő munkája a természetfeletti jelenlétével kapcsolatos lesz. Körbe akarja járni a témát, meg akarja cáfolni a démonok, szellemek és egyéb túlvilági lények jelenlétét. Süt belőle a szkepticizmus, meg nagyon átjön, miközben készíti az interjúkat, hogy mekkora baromságnak tartja ezt az egész témát. Érezni persze már az elejétől, hogy a barát ezt nagyon elcseszi, ehez a témához nagyon nem így kéne hozzáállni.


Aztán nemsokára meg is jön a baszd meg. Ugyanis emberünk túl messzire megy. Ott még semmi gond, amikor egy kvázi haldokló pappal beszélget a témáról. De aztán gyakorló sátánistákkal is találkozik, meg egy civilben temetkezési vállalkozó nekromantával is lenyomnak egy kisebb aktust és onnan valami elszabadul, benne...
Aztám egyre rosszabb lesz és senki nem segít neki.
Ha nem tudnám, hogy mit jelent az áldoku filmezési stílus (Paranormal Activity és a többiek) simán azt mondanám erre a filmre, hogy áldoku. Nem kell megilyedni, nem egy kézikamerával rohangálós, sötétben valami motozós műsikoltozós izéről van szó. Profin kapjuk az elegyét a videoblognak (arról beszél Michael, hogy mit lát, mit érez, mit gondol) és annak, hogy hogyan látják őt a többiek kívülről. Igazi dokumentumfilmes mozzanatok, interjú részletek, keverednek Michael King küzdelmével, hogy legyőzze a magában egyre jobben elhatalmasodó örületet. Közben pedig én, mint néző beszartam. Nekem nagyon bejött, bazi nagyot ütött.



Szerintem 10/10

Többször nézős, remekül összerakott film. Végig izgultam, magával vitt a sztori, egy percig nem unatkoztam, nem volt üresjárat. A Michael Kinget alakító színész nagyon jól nyomja, és bár a mellékszereplők "nem jöttek ki hangsúlyosan" de a lényeges elemek (nekromanta, sátánisták) igazi hiteles beteg arcok. A film egy profin összerakott horror, a műfaj kedvelőinek ajánlom, nekem kedvencem lett. nem mellesleg Macska szerint is egészen hiteles.
Többet nem akarok szellemet idézni.

Szerinted?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése