2015. március 13., péntek

Délibáb

Mindig lelkesen vetem rá magam a magyar filmekre. Ennek prózai egyszerűséggel annyi az oka, hogy töretlenül bízok magunkban, hogy képesek vagyunk nemzetközileg is elfogadható színvonalú filmet létrehozni. Nincsenek nagy igényeim ilyen téren. Legyen egy tisztességes sztori, némi kreativitással, sok jó ötlettel, néhány fordulattal. Nem baj ha kettőnél többen játszanak benne és legyen egy kis mozgás(akció) is a vásznon. Persze nem 600 statisztás csatajelenetre gondolok, de mondjuk éljenek a filmben. Nos, a Délibáb című magyar produkció, hiába viseli magán a tipikus western filmek jegyeit, egyik fent felsorolt elvárásomnak sem felelt meg. Rövid leszek és tömör: unalmas és vontatott.
A sztori egy afrikai fekete focistával indul, aki egyenlőre megmagyarázhatatlan okból minimál batyuval kóborol a nagy pusztában. Kalandjai során megpihen a vonatállomáson, majd egy végtelenségig tartó zötykölődés(vonatozás) után (fél úton már ő a masiniszta is, mert az öreg aki elindította a járgányt útközben meghal - micsoda fordulat!!!!) a vonat egy tanyaközpontban landol, ahol van egy kocsma 3 emberrel. Ez a három ember jól bezárja a feketét merthogy biztos ő ölte meg az öreg vasutast ( legalább is azt hiszem, hogy ezért zárják be)

Na, mindegy, némi viszontagság után kiköt egy tanyán ahol a lóval közlekedő gonoszok kvázi rabszolgaként tartják és dolgoztatják. Persze ez nem tetszik a focistánknak és szökni próbál...
Remek sztori. A baj, az, hogy a sztori, nettó fél órányi űrtartalom, a film viszont másfél óra hosszú. A kettő különbsége ugye gyengébbek között is vastagon egy óra. Ezen időtáv alatt többször megnézhetjük, hogy a random szereplők mennyire kurva jól tudnak hosszan és kimerítően nézni. Láthatjuk a tájat is, reggel, délben, naplementében és este is, ami lévén egy bazi nagy puszta, többnyire csak égbolt meg fű.
A csúcspont az amikor a főszereplőnk egy szökési kísérlete során vándorol a nagy pusztában és ezt követhetjük végig majd 15 percben. Némi delír, hogy beleesik egy mocsárba, ahol szembe találkozik egy szürke marhával, aki csak úgy békésen álldogál a mocsár közepén tök egyedül. Értem én, hogy ez az alkotók véleménye a magyar kultúráról és hagyományokról, de ott és akkor ez eszembe sem jutott. Én speciel kínomban már heherésztem ennél a résznél... A sztori végi nagy akció jelenetnél is sikerült elérni, hogy egyáltalán nem érdekelt, hogy ki lő le kit, ott már nagyon vártam, hogy vége legyen.
A film ott siklik ki, hogy nagyon durván túlzásba viszi a western hangulat azon összetevőit, amitől borzalmasan unalmassá és vontatottá válik.

Szerintem 10/3

A táj rendben van. Tök jól átjön a tanyasi/vidéki pusztulat és a hangulat is eléggé "westernes". és értékelem, hogy magyar film. Ezért maradt meg az Egyszer elmegy kategóriában, legalább is szerintem. A sztori egyszerű, a film unalmas, sablonos szürke egerek játszanak béna szerepeket. Nyilván én vagyok alkalmatlan az ilyen filmek élvezetére, de ez van. Ahogy néztem végig azon gondolkodtam, hogy én hogyan csináltam volna. Miért nem tetszett?  Pl alig van benne párbeszéd. Iszonyat hosszú  vágatlan snittek mutatják a szereplők arcát hosszú percekig. Egyetlen egy helyen sem éreztem még kicsinyke feszültségszerűséget sem. Semmiféle fordulat vagy meglepő, váratlan esemény nem történik a filmben. Ennél sokkal jobb magyar filmeket is ajánlottam már itt a blogban. A Moszkva tér vagy az Ébrenjárók sokkal-sokkal jobb ennél.


Online mozi link(KATT)

Szerinted?
 

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése